A KASTÉLY ÉPÍTÉSE

IMG_8826

Az első gernyeszegi vár építésének feltételezett idejét, a híres erdélyi művészettörténész, Biró József 1437 és 1467 közé helyezi. Általában házasságok és vagyonelkobzások révén a várat a következő két évszázadban különböző családok birtokolták. A XVII. század első felében Teleki Mihály özvegye lakott a várban.
Apafi Mihály Erdély fejedelme 1675 során Teleki Mihály kancellárnak adományozta a birtokot.
Az idők során a vár állaga jelentősen leromlott. A várkastély akkori birtokosai eldöntötték, hogy teljesen újra építik.
A gernyeszegi kastély újjáépítését Mayerhoffer András tervezte meg, az újjáépült kastély Teleki József szellemiségét és az erdélyi mesterek kézjegyeit őrzi. A tervező sosem látta Erdélyt, Schmidt Pál volt az a pallér, aki a terveket formába öntötte. Schmidt 1789-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, őt követte a marosvásárhelyi Topler János, végül az első építőmester fia, Schmidt Konstanz építőmester fejezte be a gernyeszegi kastély újjáépítését. A kastély 1803-ban nyerte el végleges formáját, a Teleki család három nemzedéken át irányította a munkálatokat.
Elsőként Teleki László (1710–1778) elhatározta a régi omladozó vár teljes újjáépítését. Az építés első szakasza 1772-től, a régi vár romlott falainak lebontásától 1778 tavaszáig, Teleki László haláláig tartott. Ekkor a falak nagy része tető alá került.

IMG_0044
A második világháború előtt a gernyeszegi levéltárban megtalálható iratokban részletesen végig tudjuk követni az elkövetkező 20 év munkálatait. Ezeket a felújításokat Teleki József (1738-1796), a gernyeszegi kastély új ura személyesen irányította. Figyelemmel követhetjük a különböző szerződések tartalmát: egyezkedést a szovátai ácsokkal, az Abafáján lakó téglavető cigányokkal vagy az nagyenyedi ablakkeret-készítőkkel. Teleki József döntésére vezethető vissza a régi vár alapjának további felhasználása. A ma látható kastély udvara részben ennek a döntésnek köszönheti végleges formáját, U-alakban követi a régi falak vonalát.
A kastély levéltárában, amely a második világháború során részben elpusztult, elhelyezett dokumentumok felelevenítik az építkezés hétköznapi problémáit,ezeket ma is meg lehet figyelni. A sietség és a gyatra tetőfedési munkák, vagy a silány anyagok használata megbosszulta magát és költséges javításokat igényelt. Ez történt a kupola tetőfedésénél. Eredetileg zsindelytetőt terveztek, később a tetőt cserepezték és bádoggal vonták be. 1785-ben újra kellett fedni az egész tetőt, a fedélszéket részben meg kellett bontani, mert a deszkák elkorhadtak. II. József osztrák császár Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Intezőinek és építésmestereinek a kivitelezés előtt minden részletet le kellett levelezniük vele, anélkül nem kezdhették el a munkálatokat.
II. József magyar és cseh király, Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Megkövetelte, hogy intézői és építőmesterei a kivitelezés előtt minden munkafolyamatról levélben egyeztessenek vele, az ugocsai főispán jóváhagyása nélkül nem kezdhették el a munkafolyamatokat.
1796. szeptember 1-én Teleki József súlyos betegség után 58 éves korában Szirákon elhunyt. A kastély befejezése így özvegyére, Roth Johannára és fiaira hárult. Az özvegy főként Magyarországon élt, a kastéllyal kevésbé törődött. Idősebb fia, Teleki László (született 1764. szeptember 8-án, meghalt 1821. március 24-én) vette át az építkezést valamint a javítások irányítását. 1803-tól, amikor kinevezték pesti királyi táblabírónak, a legkisebb fiúra, Józsefre hárult a munkálatok befejezése. A fiatalabb Teleki József is külföldön tanult és kimondottan érdeklődött az építészeti és művészeti kérdések iránt.
Ezekben az időkben készült el a sáncban kialakított halastó, és alakították át az épületet övező franciaparkot angolparkká. A sáncon át vezető háromívű híd kőkorlátját is ekkor építették. A kerti kapu a XIX. század elejéről származik.


IMG_0233
AA következő nagyobb, dokumentált javítások 1905-1906-ban zajlottak Teleki Domokos és öccse, Géza idejében. Néhány ablakot befalaztak és egyéb kényelmi átalakításokat végeztek. Később Teleki Domokos lett Gernyeszeg tulajdonosa. (született? meghalt?) A parkot és a kastélyt szobrok egész sorával díszítették. Budapestről, a Városmajor utca 28 sz. alatti telepről hét szobor került a gernyeszegi kastélyparkba. A szobrokat valószínűleg Martinelli szobrászai készítették. Szintén ebből az időből származik a halastó körül elhelyezett négy groteszk törpefigura.
A legtökéletesebb összefoglalását a kastély hangulatának Bíró József fogalmazza meg az Erdélyi kastélyok című könvyvében:
„A pesti mester [Mayerhofer András] a nemzeti rokokó legjellemzőbb kastélytípusának képét nyújtotta rajzában, de mire tető alá hozták a Marosparton, egészen erdélyivé hasonult át az architektonikus elképzelés. A régi vár árkokkal körülhatárolt helye szűkre zsugorítja az udvart, a homlokzatokon nem a játszi dísz uralkodik, hanem a tömör falsík, a biztonságos, de nehézkes konstrukció; megkeskenyednek az ablakok, kicsiny körökké szűkülnek össze az oválisok, eltűnnek a negédes szobrok az oromzatról s a tetőzet, a sorsüldözte „Babilon”, aránytalanul magas bádogkupolává súlyosodik. A főkapu felé kolozsvárias erkély kerül – onnan is szállítják a faragott köveket idáig – s az udvár árkádos folyosót kap. A genius loci félreismerhetettlenül nyomja rá bélyegét Gernyeszegre; a dísztelen homlokzatok természetesen nem csak az apa [az idősebb Teleki László], hanem az Angliát járt ifjú Teleki József ízlésének s a XIX. századeleje általános, a rokokótól már teljesen idegen stílusának is betudhatók. Erdély legnyájasabb kastélyának nevezi Hunfalvy János Gernyeszeget, amelyet történetileg is nevezetessé tesz aztán, hogy itt élt Teleki Domokos, a nagy reformpolitikus és történetíró és itt látta meg a napvilágot 1874-ben unokája, Bethlen István.”
IMG_3386
A második világháború alatt Gernyeszegen átvonult a front. A kastély lakói még 1944 nyarán elmenekültek Pomázra egy Teleki-rokonhoz. 1945-ben, visszajövetelükkor csak a puszta falakat találták. A levéltárban térdmagasságban álltak a régi iratok, ott tartották a lovakat. Illetéktelen használók a bútorokat nagyrészben elhordták vagy eltüzelték. A megmaradt régi iratokat és könyveket Teleki Mihály átvitte a Marosvásárhely-i Teleki Tékába.
Az utolsó tulajdonos, Teleki Mihály volt. Családjával 1949-ig tudott még részben a kastélyban lakni, a kommunista diktatúra alatt elrendelt államosítás idején az egész családnak végleg el kellett hagynia a gernyeszegi otthonukat. 2011-ig a kastély egy gyermek TBC-preventóriumnak adott otthont.